A Filmklub podcast legújabb adásának vendége Hermányi Mariann színésznő, akit a legtöbben A besúgó című sorozatból ismerhetnek, amiben ő játszotta Adélt, a KISZ-es femme fatale-t, Száva Zsolt új nőjét, de emlékezhetünk rá heroinfüggő véglényként a Toxikomából vagy a Shadow and Bone - Árnyék és csont című Netflix-sorozat fináléjából, ahol egy egész templomnyi embert készített ki.

Először Nemes Jeles László Napszállta című filmjében állt kamera elé, de az a forgatás szörnyű élmény volt számára (a műsorban elmeséli, hogy miért). Még idén láthatjuk a Ma este gyilkolunk című mozifilm egyik főszerepében olyan legendák oldalán, mint Kern András, Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Pogány Judit, Jordán Tamás és Bálint András, valamint minden idők legdrágább magyar tévésorozatában, a Hunyadiban, amelyben Luxemburgi Erzsébetet fogja játszani és állítólag olyan szenzációs alakítást nyújt, hogy az is megjegyzi majd a nevét, aki eddig nem tette.

Mariannra biztosan jó páran felfigyeltek már 2020 nyarán abban a Partizán-videóban, amiben Vidnyánszky Attiláról beszélt olyanfajta nyíltsággal, ami nagyon ritka a magyar közéletben. Ez a bátorság azóta sem veszett ki belőle és nagyon lelkesítő volt egy olyan emberrel beszélgetni, akitől tényleg meg lehet kérdezni bármit, mert számára egyik téma sem forró kása.

Témák, amikről szó esik az adásban

• 00:00 - Cserhalmi György
• 07:04 - Vidnyánszky Attila
• 23:31 - Bemutatás
• 25:42 - A besúgó-házibuli, Nők lapja-címlap, Nagy Ervin-plakát az osztályteremben
• 39:59 - Napszállta
• 50:57 - Toxikoma
• 53:39 - Amatőr színészek, nyomulás
• 1:03:31 - Shadow and Bone
• 1:06:58 - A besúgó
• 1:22:25 - Kormánypárti fordulat Mariann karrierjében
• 1:28:17 - Ma este gyilkolunk
• 1:34:37 - Hunyadi
• 1:40:15 - Hosszútáv a színészi szakmában

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast (elvileg) vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról.

"Az a feladat, hogy egy mindenki által leszart, a társadalom által teljesen értéktelennek ítélt műfajban valahogy erőt mutass" - mondja a filmkritikusi munkáról Nagy V. Gergő, aki felvázolja a a privát kritikai eszményét, valamint elmagyarázza, hogy mi a különbség egy filmbuzi és egy igazi filmszerető ember között.

Gergő olyan filmek forgatókönyvének volt társírója, mint a Virágvölgy és a Larry, dramaturgként dolgozott a Hat hétben, valamint írta és rendezte a Friss Húson is díjazott Az ezredes a vörös nőért sír című kisfilmet. Kritikái és filmes írásai jelentek meg a Filmvilágban, a Revizorban és a Magyar Narancsban, a Prizmába csinált egy összeállítást a filmkritikusi közhelyekről, amiket azonnal be kéne tiltani, a Recorderben ötödik éve olvasható a Kultsarok című cikksorozata, amelyben obskúrus filmekre hívja fel a figyelmet, a Filmtetten legutóbb Ozu Jaszudzsiró születésének 120. évfordulója alkalmából írt a saját nagymamája életéről.

Ez a Kritikusok hete podcast első évadának utolsó része, a második évad még idén érkezik.

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast (elvileg) vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról.

"Volt egy félelem a szüleimben, hogy az leszek, ami lettem" - mondja a kilencedik adás vendége, Köves Gábor. Fő erősségének a sztárinterjúit szokták tartani - erről tanúskodik két könyv (Mi az, hogy nagymenők?, Végszónak sem rossz) és három Filmklub podcastos szereplés (egy, két, há) -, de legalább ugyanakkora mestere a minikritika műfajának is.

Az ipart a Filmvilágnál kezdte (egyik első kritikáját a Donnie Darkóról írta), aztán több mint tíz évet töltött a Magyar Narancsnál (ott az egyik utolsó kritikáját A világ legrosszabb emberéről írta), másfél éve pedig az RTL.hu-nál dolgozik, ahol sajnos már nem ír filmkritikákat. Mármint nekünk sajnos, ő nem bánja.

Az adásban emlegetett ötcsillagos A Bourne-ultimátum-kritikáját itt az oldal alján lehet elolvasni.

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast (elvileg) vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról.

"Hajlamos vagyok keményebb lenni egy magyar filmmel, ha úgy érzem, hogy át akarják verni a nézőket" - mondja a nyolcadik adás vendége, Huber Zoltán. Zoli írásaival találkozhattatok már a Filmvilágban, a Filmhun, a Prizmában, a Recorderben, a Filmarchívum Alapfilmek sorozatában, illetve állandó hang a Filmvilág podcastban.

Én először a Letterboxdon figyeltem fel a frappáns, sűrű és tartalmas minikritikáira (eddig 1221 darabot írt oda), egy csomó közülük a legjobb magyar nyelvű írás az adott filmről. Mindig is szabadúszó volt, amúgy Kanadában él és egy pici non-profit szervezetnél dolgozik.

Dolgok, amik szóba jöttek az adásban:

• A filmes blog, amit Zoli még ezer éve indított
• Egy részlet Vágvölgyi B. András Tokyo Underground című könyvéből
• Egy Nicolas Cage-filmről írt kritikája, aminek elégedett a címével
• A kritika, amit Zomborácz Virág Utóélet című filmjéről írt sok évvel később
• A Filmvilág podcast zárt csoportja a Facebookon
• Pauline Kael írása A taxisofőrről

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast (elvileg) vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról.

"Van egy cikkem, ahol megpróbáltam vicceskedni... nagyon rossz lett" - mondja a hetedik adás vendége, Gyöngyösi Lilla (amúgy ez az a cikke).

Lilla kilenc évvel ezelőtt gyakornokként érkezett a Filmtekercs szerkesztőségébe, ma már ő a site főszerkesztője. Emellett szokott írni a Filmtettre, a Filmvilágba, a Filmhura és a Prae.hu-ra, visszatérő vendége a Vakfolt podcastnak, illetve üde színfoltja a cannes-i gonzó podcastjainknak (idén vele vitattuk meg például az új Scorsese-filmet). A Twitteren és a Letterboxdon is érdemes követni. 

Lilla megnevezi az adásban a három kritikáját, ami szerinte a legjobban sikerült:

• Égbe tör, porrá omlik (Babylon) 
• Érezni kell, nem érteni (Tenet)
• Temérdek szépség mögött a világ borzalma (Napszállta)

Egyéb cikkei, amikről még szó esik:

• A Fűzőről szóló kritikája, ami után ráírt egy történész
• Kritikája a Vörös veréb könyvváltozatáról, amiben vannak receptek
• Kritikája az Emlékezz! című filmről, amiben jó lett volna spoilerezni
• A Bizalom című Szabó István-filmről írt kritikája, amiben magánéleti üzengetés zajlik
• A Túl közel című dokumentumfilmről írt kritikája, amire azért kérték fel, mert nem volt semmi kötődése a történethez

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról.

"A kritika halálát a Twitter hozta el" - mondja a hatodik adás vendége, Gyenge Zsolt, aki tesz még egyéb sarkos kijelentéseket is a műsorban. Zsolt volt az első közülünk, aki Cannes-ba kezdett járni, az elmúlt pár évben állandó lakótársunk a Riviérán. Az örök szabadúszó, olyan helyekre írt (vagy még mindig ír), mint a Filmtett, az ÉS, a Filmvilág, a 24.hu, Revizor, az Origo Filmklub, a megboldogult VS.hu, illetve a Helikon nevű kolozsvári irodalmi hetilapba. Főállásban a MOME-n tanít filmmel és a vizuális kommunikációval kapcsolatos tárgyakat, minusz 14 dioptriás szemüveget hord.

Dolgok, amikről szó esik az adásban:

• Három rossz film egyben - Zsolt lehúzó kritikája Dyga Zsombor Utolér című filmjéről
• Zsolt brutális kritikája Bogdán Árpád Genezis című filmjéről, amiben azt is írja, hogy "ennek a filmnek nem lett volna szabad elkészülnie"
• Deep Focus Review - az egyik site, ahol Zsolt jó elemzéseket talált
• Senses of Cinema - a másik ilyen site
• A Kétely volt az a Meryl Streep-film, amiről kiderült, hogy már látta, sőt írt is róla
• A torinói lóról írt kritikája, ami szerinte a legjobban sikerült
• Kritikája az Ifjúság című filmről, amiről megváltozott a véleménye utólag

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról.

"A személyes kritikákat általában utálom, mert 98 százalékuk borzalmas, de van az a két százalék, ami fantasztikus" - mondja az ötödik adás vendége, Rácz Viktória, akire a Szárnyas fejvadász 2049-kritikájának az egyik bekezdése miatt figyeltem fel először.

Viki őstraumája, hogy nem vették fel a szegedi egyetem médiaszakára ("az egy nagyon nagy pofon volt a stréber lelkemnek"), ezért bosszúból minden lehetséges iskolát elvégzett és ezzel egy időben az összes létező újság felkérte szerzőnek (Filmtett, Filmtekercs, Pesti Est, Vox, IGN, Marie Claire stb.), de hamar kiégett a szabadúszó létben, és most már csak a Telexre ír rendszeresen (meg néha a Recorderbe, ha rá tudom venni valahogy), plusz visszatérő vendég a Vakfolt podcastban.

Dolgok, amikről szó esik az adásban:

• Interjú a Mércén, amiben a Háromezer számozott darab rendezőjének felolvasnak egy részt Viki kritikájából
• Viki posztja Az első kettő című filmről a Letterboxdon, amire reagált a producer
• Viki kritikája a Szegény párákról
• Az Elaine May-portré, amire Viki büszke
• Lindsay Ellis videóesszéi

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról.

A negyedik adás vendége Huszár András, akinek az írásaira a Letterboxdon figyeltem fel a 2010-es évek közepén, és akivel együtt csináltuk végig az Origo Filmklub utolsó pár évét. Azóta olyan helyeken lehetett találkozni a szövegeivel, mint a Recorder, a Telex és az Epik.hu, illetve állandó társával, Frivalszky-Mayer Péterrel együtt már hét éve csinálják az egyik legjobb magyar nyelvű filmes podcastot, a Vakfoltot. Amúgy műfordító, hobbitáncos, társasjátékbolti eladó és all around good guy.

Dolgok, amiket emlegettünk az adásban:

• András első kritikája az Origo Filmklubon (Az ajánlat)
• A 2015-ös évösszegző lista az Origo Filmklubon, amiben András írt az első helyezett Mad Max - A harag útjáról
• András kritikája a Víkendről, ami után ráírt Mátyássy Áron
• András kritikája a Tiszta szívvel című filmről, amit a rendező Till Attila kifogásolt
• A Morning Show adása, ahova bement Tilla kifogásolni András kritikáját (1:25:30-nál kezdődik az a rész)
• András kritikája Az ébredő erőről, amit szpojlerkedéssel vádoltak
• András Pappa pia-kritikája, ami után behívatta az Origo rettegett főszerkesztője

András megnevezi az adásban a két írását, ami szerinte a legjobban sikerült:

• Nem véletlenül jelölték nyolc Oscarra ezt a filmet 
• Sheryl Lee – Üzenet a szakadékból

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast legújabb adásában a Mesterjátszma című új magyar thriller alkotóival beszélgettem. Nézzük, kivel miről!

2:23 - 15:39 | Lisztes Linda

Linda a rendező munkatársa, felesége és három gyermekének anyja. Sokat dumálunk a láthatatlan munkáról, amit a nők végeznek a férjük helyett, plusz szóba jön a Szomszédok is, aminek az egyik részében Linda szerepelt.

15:39 - 30:08 | Mácsai Pál

Itt megpróbálok tizenöt percben életműinterjút csinálni egy negyvenéves karrierrel rendelkező emberrel, de már az első kérdésnél elvérzek. Felhozom a Star Warst, Tarantinót, Tarr Bélát és az NDK-t is, Mácsai elárulja, miért hagyta abba a szinkronizálást és mesél a NASA-val való szoros együttműködéséről.

30:08 - 42:33 | Váradi Gergely

Megbeszéljük, hogyan élte meg Gergő, hogy egyik pillanatban még az ő fejével volt kitapétázva a város, a másikban meg hiába kereste A besúgót az HBO Maxon. Több régi kor emberét játszotta már, de tudna játszani ősembert is? Milyen volt Péterfy Borival verekedni egy vécében?

42:33 - 50:07 | Péterfy Bori

A filmbeli verekedésről Borit is kérdeztem, plusz próbáltam kideríteni, hogy tényleg egy amazon harcosnő-e, aki macsétával kaszabolja a gonoszokat, végül pedig kikiáltottam annak a magyar színésznek, aki a leghitelesebben tud kanos lenni.

50:07 - 59:56 | Varga-Járó Sára

Sára csak húszévesen találta ki, hogy színész akar lenni, és öt évvel később már Mácsaival sakkozik a mozivásznon. Ez elég durva! Megtudjuk továbbá, hogy a Z-generáció mennyire tartja szexinek Mácsai Pált.

59:56 - 1:18:09 | Tóth Barnabás

Az ember, aki kétszer is Oscar-shortlistre került. Kiderítem, mennyire fertőzte meg az agyát az Oscar, hogyan dolgozza fel a kudarcot, miért ijedt meg a Letterboxdtól és milyen izgalmas dolgokat tudott meg a sakkról, valamint lobbizok nála, hogy legközelebb vegye be a feleségét társrendezőnek.

1:18:09 - 1:30:22 | Sümeghy Claudia

Claudiával legutóbb a tavalyi CineFestes adásban dumáltam, mint a Magasságok és mélységek producerével, most pedig ő a Mesterjátszma forgalmazója (mármint a cége az, a Juno11). Miért sír minden nyitóhétvégén? Mi a közös benne és Andy Vajnában? Miért nem emlegetik a producereket a cikkekben? Végül elárulja azt is, hogy mekkora nézőszámmal lenne elégedett.

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.

A Filmklub podcast vasárnaponként jelentkező minisorozatában magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az életükről, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, az álmaikról és vágyaikról. A harmadik adás vendége Bujdosó Bori akivel kilenc évig csináltuk együtt az Origo Filmklubot (nevezhetjük ezt a rovat aranykorának), majd ő átigazolt a VS-hez, aztán pedig lehúzott kemény egy hónapot a Népszabadságnál, pont annak megszűnése előtt.

Azóta írt a Forbesba, a 24.hu-ra, a Revizorba, a Marie Claire-be, a Kreatívba és a Recorderbe is. Pár évvel ezelőtt kiképezte magát script supervisornak (erről a munkájáról itt mesélt hosszasan), és olyan produkciókban dolgozott, mint A besúgó, a Keresztanyu, a Bécsi vér, a Hunyadi, illetve az Elfogy a levegő című film, ami jelenleg fut a mozikban. Amúgy pszichológus végzettségű.

Dolgok, amikről szó esik az adásban:

• Bori első kritikája az Indexen
• Mozivadász - a filmes site, amit a titanicos srácok csináltak
• Pápai Zsolt írásai a Filmvilágban
• A Pálfi György-interjú és a kritika
• A cikk, aminek a címéből konfliktus volt (az volt az eredeti címe valami olyasmi volt, hogy "Most akkor drukkoljunk ennek a hájfejnek?")

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni.